~7.rész

Sziasztok! Ahogy megígértem, meg is hoztam az új részt! Remélem tetszeni fog! Jó Olvasást! Xx

puszi: Roxy

Tovább kutattam a csomagba hátha találok valamit, és az alján találtam egy kazettát. Annak tetejére ragasztva még egy üzenet.

"Egy kis ajándék. Remélem tetszeni fog!"

Előre félek a kazetta tartalmától. Remegő kézzel helyeztem be a kazettát a lejátszóba, majd helyet foglaltam a kanapén, és elindítottam a kazettát. Mikor megláttam a tartalmát, a sírógörcs kerülgetett. Ismét betörtek a házamba. Ellopták a fényképeimet amin a szüleimmel voltam, a barátaimmal, a szeretteimmel. Egytől egyik széttépték a képeket. Olyan mintha az emlékeimet szakították volna ki belőlem. Kikapcsoltam a Tv-t a kazettát pedig kidobtam a kukába. Hirtelen megszólalt a telefonom. Rejtett szám.

-Haló?

-Szia Emily! Tetszett a kis ajándékod?-szólaltak meg a vonal másik végéről.

-Justin?!! 

-Igen babám.

-Miért nem hagysz már békén? Muszáj volt?

-Igen muszáj!-mondta és megszakadt a vonal. Egyedül vagyok. Justin üldöz. Félek...

Gondolataimat a hasam korgása terelte el. Visszavettem az utcai ruhámat, mivel még mindig a bikini volt rajtam, és elindultam a legközelebbi mc donald's felé. Bent kikértem a kajámat, fizettem majd leültem egy asztalhoz. Magányosan eszegettem mikor felcsendült egy számomra ismerős hang. Naomi. Felkaptam a fejem és megláttam őt az öt fiúval az oldalán. Mikor megláttak nevetésüket, komor csend váltotta fel. Megvető pillantásokat küldtek felém, majd a pénztár felé igyekeztek. Semmi kedvem nem volt már kajálni. Elvittem a tálcám, majd sietősen megindultam haza. Otthon lefeküdtem a kanapéra, és mély álomba merültem.

Itthon vagyok, Los Angelesbe. A házamba. A nap sugarai felszántják az udvart, és a medencében lévő víz felszínén ezer szikra keletkezik.

-Szia kincsem.-szólalt meg egy bársonyos férfi hang.

-Szia Édesem. Már haza is értél a stúdióból?

-Igen. Mi lesz az ebéd?

-Sült krumpli és rántott hús.-Válaszoltam-Kész is. Gyere együnk!

-Mármint egyek!-mondta a férfi, és előhúzott egy pisztolyt majd meglőtt vele. A golyó áthatolt a szívemen, és az élettelen testem a földre hullott.

Hála az égnek felkeltem szörnyű rémálmomból! A könnyek patakzottak a szememből. Féltem. Egyre jobban féltem. Ez az álmom felkavart. Felálltam a kanapéról, és hívtam Naomit hátha felveszi. De nem jött válasz. Gondoltam kiszellőztetem a fejem. Felhúztam az egyik cipőmet, és elindultam a park felé.

Ott leültem egy padra, és vártam. Hogy mire azt nem tudom. Talán arra hogy valami csoda történjen, vagy arra hogy vége legyen ennek a napnak, és lefeküdjek aludni. Néztem az embereket ahogy élik a boldog életüket, vagy legalábbis az annak látszót. A gyerekek egymást kergették, vagy éppen labdáztak. Az idős emberek a kacsákat etették, a szülők a babakocsit tolták, vagy a friss pázsitba játszottak gyermekeikkel. A tinédzserek pedig vagy párokba jártak, vagy pedig baráti csoportokba. Csak én voltam egyedül. 

-Szia! Leülhetek?

-Szia! Persze.

-Eleanor vagyok!-Mutatkozott be a lány.

-Emily!-köszöntem én is.

-Nincs kedved megenni egy fagyit?-kérdezte kedvesen.

-Persze menjünk!-mondtam és elindultunk a fagyis kocsihoz. Kikértük a fagyit, visszamentünk a padhoz és elkezdtünk beszélgetni. 2 óra elteltével jól megismertük egymást. Épp mondani akartam valamit amikor ő szólalt meg.

-Figyi! Nekem most mennem kell! Majd egyszer elmehetnénk vásárolni! Elkérhetem a telód? Beírom a számom.-mondta. Odaadtam neki a telefont és ő is ideadta az övét. Számot cseréltünk majd elindult. Mikor a nap már kezdett nyugovóra térni én is elindultam haza. Bent lepakoltam és elmentem tusolni. Gyors lezuhanyoztam és lementem nézni a tv-t. Nem tudom miért, de kinéztem az ablakon amin keresztül szőke tincseket véltem felfedezni amint az ajtóm irányába halad. Annyira megörültem hogy meg sem vártam míg csenget. Felpattantam a kanapéról, és rohanni kezdtem az ajtó felé, azt feltéptem és az illető nyakába ugrottam. Olyan erősen öleltem ahogy csak tudtam. Nem akartam elengedni. Felnéztem az arcára és...