"Sosem gondolkoztam azon, hogyan fogok meghalni. De ha meg kell halnom olyas valaki helyett haljak meg akit szeretek."
ZENE(muszály)
-Emily szemszöge-
-Justin te baszott hülye vagy!- Fuldokoltam a víztől amivel nyakon borított. Justin fölém hajolt, majd apró csókot lehelt ajkaimra. Az idilli pillanat hirtelen megszakadt amikor kinyílt az ajtó és Naomi lépett be rajta, két gorillájával az oldalán.
-Kötözzétek meg őket!-Hangzott el a parancs, és a két gorilla intézkedni kezdett. Megkötöztek minket majd egymás mellé ültettek.-Drágáim az a történet hogy egyikőtöknek meg kell halnia. De ti választjátok ki, hogy kit öljünk meg.
-Öljetek meg engem!-Szólalt fel Justin.
-Ejha Justin! nem olyan rég még az én ágyamban feküdtél most meg akár az életedet is adnád ezért a ribancért?- Szemeim elkerekedtek e szavak hallatán. Szóval Justin megcsalt. De én még mindig szeretem annak ellenére is hogy tudom azt hogy megcsalt. Fáj. Igen fáj nagyon is de minden ember követ el hibákat, és haragudni könnyű a megbocsájtás a bátor tett. Főleg most, hogy a halál szakadékának szélén állunk és egyikünk leesik ebbe a szakadékba nem akarok haragudni rá. Nem menne.
-Ölj meg engem! Most! Azonnal! Ne hallgass Justinra!- Naomi rám nézett de a pisztolyt mégis Justin felé fogta, majd meghúzta a ravaszt. Nem lőtt, csak tartotta a pisztolyt. Pár perc gondolkodás után átirányította felém a pisztolyt.Ránéztem Justinra és odasuttogtam neki "Szeretlek!" majd lecsuktam könnyes szemeimet. Elsütötte a pisztolyt de nem éreztem fájdalmat. Nem talált el. Akkor mégis mi történt? Kinyitottam szemeimet, majd Justin élettelen testével találtam szembe magam. Könnyeim záporozni kezdtek szememből. Mozdulni akartam, de nem bírtam. Oda akartam menni hozzá, még utoljára megölelni érezni teste védelmező karjait. De ez az egész már nincs többé, ugyanis elment. Testét megfogták a gorillák és kivitték. Nem láthatom többé. Naomi odajött hozzám, majd leguggolt elém és a szemembe nézett.
-Most szépen kiteszünk.- ezzel felállított a földről és kivonszolt a furgonig, majd belökött hátulra.
Éreztem ahogy megindult a kocsi majd fél órával később leállt engem pedig kilöktek a furgonból. Körülnéztem, és otthon találtam magam. Hazahoztak. Biztos van valami hátsó szándékuk. Bementem a házba, elmentem tusolni majd lefeküdtem az ágyra és megpróbáltam elaludni. Sikerült is.
-Fél évvel később-
Laptopommal az ölembe ülök az ágyon, készülök bejelentkezni facebookra. Már rég nem voltam fent. Megjelenik előttem a kezdőlap majd a "Mi jár a fejedben?" kérdés. Hogy mi jár a fejemben? Csak egy kérdés. Az, hogy miért. Miért hagytál el? Miért ugrottál a golyó elé? Tudod, mióta elmentél, képtelen vagyok másokat szeretni. Ölelhet más, de a karjaiban csak bábunak érzem magam. Minden nap eszembe jutnak az emlékek veled. Adj vissza mindent ami szép volt, és vidd magaddal azt a fájdalmat amivel együtt kell élnem...! Meghalt bennem egy érzés. Miért nem érinthetlek meg? Egy világ áll közöttünk, de én kettőnkért mindenre képes lennék. Tőled tanultam, hogy milyen fájdalmas érezni. Megőrjít a hiány, megőrjít a fájdalom, és megőrjít a tudat, hogy sikerült nekik. Elvitték az egyetlen embert, aki fontos volt nekem. Már nem vagy többé. Már nincs olyan hogy "mi". Már csak "én" vagyok, és te csak voltál. Habár a Földön nem, az emlékeimben halálomig őrizlek, és egyszer majd évekkel később amikor nekem is meg kell hogy haljak, Fent a Mennyben újra együtt lehetünk, és folytathatjuk majd az akkor már örökké tartó életünket.
