~18.rész

Mocorgást éreztem magam mellől. Oldalamra tekintettem majd észrevettem hogy Justin ébredezik. Felé hajoltam majd arcon pusziltam és vártam hogy kinyissa szemeit, ami pár másodpercen belül be is következett.



-Emily te vagy az?
-Igen én. Jobban vagy? Mennyire fájnak a sebeid?
-Nem fájnak.-Látszott rajta hogy hazudik. Erősnek akarja mutatni magát,de mind hiába. Én látom rajta hogy megtört. Kiszálltam Justin mellől, és bementem a fürdőbe (ha lehet egyáltalán annak nevezni). Megmostam az arcom, felkötöttem a hajam és leültem a hideg csempére. Vártam.  Hogy mire? Egy megmentőre. Vagy arra hogy felébredjek, és ez az egész csak egy álom-egy nagyon nagyon rossz álom- legyen. De sajnos ez nem így van. Elmélkedésem után feltápászkodtam a padlóról és kimentem a helyiségből. Justin még mindig az ágyon feküdt. Elindultam felé amikor kinyílt az ajtó. Naomi lépett be rajta.
-Nocsak, nocsak. A mi kis Justinunk is felkelt. Hogy van a pofikád??- gúnyolódott. Justin felállt és elindult Naomi felé amikor Jus nyögött egy fájdalmasat. Végignéztem Naomin majd megakadt a tekintetem a kezében ékeskedő késen, amely véres volt.
-Látod Emily? Velem nem húzhat ujjat senki. most még egy karcolással megúszta. Legközelebb nem fogja....-ezzel kisétált az ajtón. Leguggoltam Justin mellé majd megnéztem a sebét. tényleg nem vészes szerencsére. Felsegítettem Justint majd elláttam a sebét....

-2 óra múlva-

-Na gyerekek akkor játsszunk egy kicsit. Ebben az erdőben fogtok éjszakázni. Nem kaptok csak két flakon vizet. Vadászni fogunk rátok. A ti feladatotok pedig túlélni ezt a játékot. Napnyugtától napkeltéig játszunk.Menekülni esélyetek sincs. Az erdő körbe van kerítve.Ha életbe maradtok visszajöttök. Ha meghaltok? A kutyák jól járnak. Jó szórakozást.-Ezzel ott hagyott minket Naomi az erdő szélén. Remek. Megindultunk egy irányba amikor hangos rovarduruzsolás csapta meg a fülemet. Darazsak. Óriási mérgező darazsak. Futottunk ahogy csak bírtunk. Egy tóhoz értünk. Jobban mondva két tóhoz. 

-Hé justin az mi?! -kiáltottam kedvesem után aki egy papírfecnit szorongatott a kezében.

-Egy levél. Gyere olvasd.

"Mint láthatjátok két tó van előttetek. Az egyikbe meleg forrásvíz van. A másikba ha belementek szétmarja bőrötöket a víz. Ha a jó tóba menekültök a darazsak megállnak. De vajon melyik a jó?"

Justin elment mellőlem majd egy követ beledobott az egyik vízbe amely elkezdett pezsegni. Tehát az a maróvíz. Beleszaladtunk a másikba, majd lebuktunk a víz alá. Mikor elfogyott a levegő kidugtuk a fejünket a vízből, és a darazsaknak se híre- se hamva nem volt már.

Figyelmeztetés

Sziasztok! Fel szeretném hívni a figyelmeteket arra, hogyha ezentúl nem lesz meg minden részre a 3 hozzászólás nem írom meg a következő részeket. Így van ez a 17. résznél is. Amíg nem gyűlik rá össze minimum 3 vélemény addig nem lesz következő rész. 9 rendszeres olvasóm van, és több mint 10*000 oldalmegjelenítés. Olyan nagy kérés lenne ez?

~17.rész

Sziasztok! Igaz, hogy nem jött össze a két komi, de én azért meghoztam az új részt. És légyszives kommenteljetek. Én abból tudom hogy jó a blog amit írok hogyha kommentelitek. A következő részt CSAK akkor hozom ha meglesz legalább a 3 komment, mivel nem nagyon szoktatok kommentelni és nem tudom hogy jó e a blogom vagy sem. :(  De azért szeretlek titeket Xx :)

-Emily szemszöge-

A nap nyugovóra tért, így Justin-nak is haza kellett mennie. Megbeszéltünk mindent amit csak lehetett. Nosztalgiáztunk egy kicsit, visszagondoltunk azokra az évekre amikor még képesek lettünk volna megfojtani egymást. Egy hirtelen jött kedély változása volt Justin-nak, és ennek köszönhetjük hogy együtt vagyunk. Forgolódtam az ágyba..Nem jött álom a szememre..Kiszálltam az ágyból és kimentem a szobámból. Sötétség uralkodott a folyosón. Elindultam az egyik irányba, amikor motoszkálást hallottam a hátam mögül. Gyorsabbra vettem a tempóm, de a hang egyre közeledett.
               
Futásnak eredtem, de mind hiába. A hang gyorsabb volt nálam. Leterített a földre. Erős fájdalmat éreztem a hasamba. Tehetetlennek éreztem magam. Beinjekcióztak. Mindenből kettőt láttam. Kezdett minden elhalványodni. Már nem láttam semmit, csak a hangok maradtak....

Feléledtem. Nem látok semmit. Megvagyok kötözve. Nem tehetek semmit.  Hol lehetek? Mit akarnak tőlem? Ki, vagy kik voltak? Miért?
Kinyitották az ajtót. Egy kapucnis férfi lépett be rajta. Leguggolt elém, majd lerántotta kapucniját.
Ryan volt az. Ryan Butler. Justin régi barátja. Kiskoruk óta ismerik egymást, így Ryan is a nagymenők közé tartozott a gimibe Justin oldalán.
-Szia Emily. Rég láttalak szívem. Hogy megváltoztál! A hajad! Befestetted? Oh igen hát persze. Jajj kincsem úgy örülök. Hallottam hogy terhes voltál. Hol a baba?
-Semmi közöd hozzá.-Préseltem ki a szavakat fogaim közül.
-Oh ugyan. Tudom én hogy hol van. Elvetetted. Nem igaz?
-Honnan veszed?
-Én mindent tudok. Vannak biztos forrásaim.- Ahogy ezt kimondta egyből Justin-ra gondoltam. Justin volt. Elmondta Ryan-nak.
-Miért vagyok itt?

-Hogy bűnhődj.
-Ugyan mégis miért?
-A szüleidért.
-Hogy micsoda?
-Tudod Em, a szüleid tartoztak nekem némi pénzzel amit nem adtak meg, így kénytelen voltam eltenni őket láb alól, és mindezt egy balesetnek beállítani. Nem volt könnyű dolgom. De veled az lesz. És ké...-Mondata félbeszakadt amikor ismét kinyílt az ajtó. Naomi lépett be rajta. Lehetetlennek találtam de igaz volt.
Lehetetlennek találtam de igaz volt.
-Ryan. Menj ki szépen és hozd be a másikat.-Utasította Naomi Ry-t. Rayn mint holmi pincsi kutya eleget tett Naomi kérésének.-Szóval, Emily. Milyen utad volt idefele jövet?
-1. Azt se tudom hol vagyok
  2. Nem tudom hogy TE hogy kerülsz ide
  3. Nem tudom hogy miért vagyok itt
-Ez egyszerű.
1.Los Angeles-be vagyunk.
2. Nem az vagyok akinek hiszel Em.
3. Ahogy már Ry is elmondta bűnhődni fogsz. A következő 1-2 hétben szörnyű dolgokat fogsz túlélni. Ha egyáltalán túléled. De úgy tervezzük hogy 2 hétig még életben hagyunk téged.
-Justin eljön értem! Érzem hogy elfog jönni!
-Oh már el is jött. Csak nem járt sikerrel.
-Ezt hogy érted?
-Mindjárt meglátod.

Naomi odament az ajtóhoz, és kinyitotta amin Ryan behozott valakit. A fejére volt húzva egy zsák. Leültették egy székre és ugyanúgy megkötözték mint engem, majd leszedték a fejéről a zsákot, így szembesültem a félholtra vert Justinnal. Rám nézett és elmotyogott egy sajnálomot. Szavait alig lehetett érteni. Szájából és orrából folyt a vér. Szörnyű látvány volt.




Néma csönd. Naomi és Ryan minket néznek. Irritálnak.
-Ryan?!
-Igen Naomi?
-Erőszakold meg!-mondta felém biccentve.
-Nee! Ne merészelj hozzá érni!-ordított Justin amennyire csak bírt. Ryan odament Justinhoz és bevert neki még egyet amitől Justin eszméletét vesztette. Én pedig reményemet. Könnyeim patakokba kezdtek el folyni a szememből. Kikötözött. Ellenkezni próbáltam de nem ment. Ryan erősebb volt. Letépte ruháimat majd kicsatolta övét. Éreztem hogy innen már nincs visszaút. Ryan felhúzta a gumit, majd belém hatolt. Minden porcikám megremegett. Kezeimet lefogta. Számat beragasztotta. Nincs esélyem. Megerőszakoltak. Miután elment kiszállt belőlem és ott hagyott az ágyon. Kikötözte Justin-t, megfogta a két kezét és felrángatta a még mindig eszméletlen Justin-t mellém, majd távozott a szobából. Összeszedtem a ruháimat, és felöltöztem. Körbenéztem a szobába. volt még egy ajtó. Odamentem és lenyomtam a kilincset. Egy fürdőszoba volt.  Nem volt benne semmi extra. Megfogtam egy rongyot, bevizeztem majd a félholt szerelmemhez vittem és felitattam a vért az arcáról. A véres rongyot visszavittem a fürdőbe, majd kinyitottam a szobába található szekrényt. Volt benne egy pokróc. Semmi több. Kivettem a meleget adó anyagot és betakartam vele Justin-t. Bebújtam mellé a takaró alá és szorosan átöleltem. Gondolkodni kezdtem. Mi lesz velem? Mi lesz velünk?