Körülbelül 3 óra hosszáig ültem az ágy szélén és gondolkoztam, majd kilyukadtam valamire.... Éhes vagyok!!
Felpattantam az ágyról majd futólépésben hagytam el a szobát. Kinyitottam a hűtőt és elővettem belőle két tojást. odaálltam a tűzhöz és elkezdtem rántottát készíteni. Mikor kész volt a polcról leakartam venni egy tányért de kicsúszott a kezemből, ráesett a fejemre és a földön landolt ahol apró darabokra tört. Ekkor nem tudom hogy mi okozta a tányér vagy csak egyszerűen a szívem, de otthagytam a törött tányért és a rántottát és elindultam megkeresni Emilyt. Mikor megtaláltam az erkélyen egyedül volt. Az érkezésemre felkapta a fejét. Odamentem hozzá, átkaroltam a derekát és minden előzmény nélkül megcsókoltam. Éreztem ahogy elázik a felsőm, de nem bántam...Most nem. csak a pillanatnak éltem és nem foglalkoztam senkivel és semmivel. Nem foglalkoztam azzal hogy mi lesz ezután, hogy kit választ. Nem érdekel semmi. Csak a csókját akartam érezni, és szagolni kókusz illatú haját..
-Emily szemszöge-
-Szeretlek-mondtam miután elváltak az ajkaink.
-Szeretlek-mondta ki ő is és letörölte a könnyeket az arcomról.-Gyere menjünk be.
bementünk és leültünk a kanapéra. Csöndben ültünk majd megtörtem a csendet.
-Figyelj justin.. nagyon sajnálom én nem akartam... Nem akartam megcsókolni. és főként nem akartalak téged elveszteni... az a csók csak úgy jött. de nem volt benne semmi érzelem....Elfogadom ha te már nem szeretsz de ez elakartam mondani-pont álltam volna fel amikor justin visszahúzott az ölébe....
-Ki mondta hogy már nem szeretlek?-megpuszilt és olyan dolog történt amire végkép nem számítottam. Felkapott és a nyakába ültetett, majd elkezdett velem a házba rohangálni..
-Justiiiin !! ÁÁÁ! elég! tegyél le!-de ő továbbra is rohangált.-hallod?! tegyél le!!- hirtelen megállt. azt hittem hogy letesz de tévedtem. ehelyett megfogta a fejem odahúzott magához és megcsókolt. Annyira hiányoztak már a csókjai hogy azt el nem lehet mondani.
-Hahaha- nevettem.
-most mit nevetsz?- értetlenkedett justin miközben olyan 'wtf?!' fejet vágott
-Most tudtam meg hogy milyen lehet pókemberrel csókolózni.
-Bolond!-mondta és letett.
-egy hónappal később-
Ezalatt az egy hónap alatt nem sok minden változott. Két hete hazajöttünk a nyaralásból. A legfeltünőbb változásnak az mondható hogy nagy a csönd, mivel a fiúk turnézni mentek így 3 és felesben élünk az én londoni lakásomban. Arra vagytok kíváncsiak hogy mit is jelet az a fél? hát elmondom.. Justin, Naomi és én vagyunk ugyebár mi tesszük ki a hármat, és a fél pedig egy ember..vagyis az lesz. Ugyanis terhes vagyok. Hogy hogyan? amikor nyaralni voltunk justinnal a kibékülésünk éjszakáján lefeküdtünk és elfelejtettünk védekezni.. Az hogy terhes vagyok csak ma derült ki. De senki nem tudja rajtam és Naomin kívül. JUstinnak nem igazán tűnik fel kerekedő pocakom de nem is olyan nagy baj hiszen nem akarom még egy kis ideig elmondani neki.Ma vizsgálatra kell mennem. Bementem a kórházba, majd úgy 10 perces várakozás után behívtak.
-Jó napot Emily! kérem húzza fel a felsőjét és feküdjön a vizsgálóra. mindjárt megyek én is.
-jó napot. rendben.- úgy tettem ahogy kért majd vártam. mikor odajött a hideg zselével bekente a hasam és elkezdte röntgenezni azt.
-a magzat egészséges. két hét múlva jöjjön vissza.-mondta a doki majd letörölte a hasam.- leszálltam a vizsgálóról, elköszöntem majd elindultam haza. Otthon hangokat hallottam. a nappali felől jöttek. elbújtam az egyik fal mögött és elkezdtem hallgatózni. tudom hogy nem szép dolog de ez van.
-Justin ha most emily terhes lenne mit szólnál hozzá?-kérdezte barátnőm
-Nem igazán örülnék neki. egy gyerek túl nagy felelősség mi pedig még elég fiatalok vagyunk egy gyerekhez így nem nagyon díjaznám. de persze ezt nem mondanám meg Em-nek nehogy összetörjem a szívét. Inkább magamba fojtanám.
-Értem.
-miért kérded?
-nem tudom csak úgy eszembe jutott
-oh, oké.-nagyon elkeserített amit justin mondott. Nem örülne egy gyereknek, és pont itt fejlődik a szívem alatt egy gyerek.. a mi gyerekünk. Mintha semmi sem tudnék becsaptam a bejárati ajtót azt színlelve hogy most értem haza. lerúgtam a lábaimról a cipőmet majd bementem a nappaliba.
-Sziasztok!- köszöntem mosolyogva.
-Szia! kérsz egy kis sütit? nem rég sütöttem.-mondta naomi.
-nem kérek köszi.
-szia szépségem.-köszöntött justin egy csókkal-nekem mos el kell mennem este jövök.-mondta és kiment az ajtón.
-Mennyit hallottál belőle?
-mégis miből?
-ne tedd az ártatlant Emily. Tudom hogy hallottál belőle valamennyit csak azt nem tudom mennyit. Nem áll jól neked a színjáték. Csak ezt az a balek justin nem veszi észre rajtad.
-Úgy nagyjából az egészet hallottam.
-És mit fogsz csinálni?
-Elvetetem..-jelentettem ki miközben a kanapén ültem és az arcomat a kezembe temettem.
-Biztos vagy benne hogy ezt akarod?
-igen. Hisz nincs mit tennem. Justin nem akar gyereket. Végül is megértem. 19 évesen nem sok mindenki akar egy kisbabát. Holnap bemegyek a kórházba és kérek egy időpontot.
-El foglak kísérni.
-másnap-
éppen a kórházba tarunk Naomi-val miközben justin mit sem sejt az egészről és nem is fog tudni semmit sem.
-Jó napot! időpontot szeretnék kérni. El szeretném vetetni a magzatot.
-Jó napot! hány hetes a magzat?-kérdezte a doki
-4
-értem.. egy hét múlva megfelel?
-tökéletesen.
-rendben. Akkor mivel ma szerda van jövőhét kedden befekszik, szerdán elvégezzük a műtétet és ha minden jól sikerül szombaton már szabadulhat is.
-Rendben! Köszönöm. Viszlát.-mondtam és kiléptünk az irodából majd egy Mc donald's fele indultunk. Az út csöndesen telt. Igazából nem is nagyon volt mit mondanunk egymásnak. GYors megkajáltunk és elindultunk haza. Én felvonultam a fürdőbe egy nagy habfürdőt venni míg naomi...őszintén nem tudom hogy naomi mit csinál, de az már az ő dolga. megengedtem a vizet és elmerültem a habokba.....
