~16. rész

Sziasztok! Bocsánat hogy ilyen sokat kellet várnotok az új részre, de az életerőm nem engedett írni. Túl gyenge voltam lelkileg az elmúlt hónapokban ahhoz hogy egy új, érzelmekkel teli részt összebírjak hozni. Bocsánatot kérek mindenkitől! Remélem megértitek. Az új részhez szeretnék kérni minimum két komit ♥♥♥♥♥

ZENE

-Egy hét múlva (kedd)-

Emily szemszöge:

Eljött ez a nap is. A napja annak, amikor megölöm a saját gyermekem. Megtehetném azt is hogy visszamondom, és felnevelem a gyermekem, gyermekünk de nem visz rá a lélek. Nem tudom megtenni amíg Justin ezt gondolja. Még mindig visszhangzanak a fejemben Justin szavai: "Nem igazán örülnék neki. Egy gyerek túl nagy felelősség mi pedig még elég fiatalok vagyunk egy gyerekhez így nem díjaznám."

A fájdalom tőrként hasított a szívembe. De nem haragszok Justin-ra, hisz igaza van. Gyerekünk meg lehet még később is. 3-4 év múlva, amikor jó környezetet tudunk majd a gyermeknek biztosítani.
A váróteremben nagy volt a csönd. Csak vártam, vártam, és vártam majd szólítottak. Eljött az én időm. A nap amikor a magzat meghal bennem. A szomorú igazság pedig az, hogy én ölöm meg. Egy szörnyeteg vagyok. Megölöm a saját gyermekem, de nincs mit tenni. Lassú léptekkel haladok a kórterembe. Bent a doki várt. Mondta az intézkedéseket, én figyelmesen hallgattam és eleget tettem a kéréseinek. Feküdtem a kórházi ágyon, majd beadták az altatót én pedig egyre álmosabb lettem míg el nem aludtam. 

Justin szemszöge:

- De Naomi muszáj megmondanod!
-Nem, nem és ezerszer is nem!
-Naomi a kurva életbe is már! mondd meg hogy hol van Emily!
-Nem!
-Ide figyel! ne akarj felidegesíteni!
-Jó-jó ne légy ideges. A kórházban van.
-Hogy mi?
-Elveteti a gyermeketeket.-Ahogy ez Naomi kimondta belém hasított a felismerés. A nyaralásunk napja. Nem védekeztünk. Ő pedig elveteti a gyermekem. 
-Miért nem szolt nekem erről Emily? Miért veteti el a gyermekem? Meg kell akadályoznom!- Bepattantam a ferrarimba és meg sem álltam a kórházig. Bent a recepcióshoz futottam. 
- Jó napot! Emily Grey-t keresem. Elszeretné vetetni a gyermekünket.
-Jó napot uram! nincs benne még a  rendszerünkbe de a 4. emeleten megtalálhatja.
-Köszönöm.-Elindultam a negyedik emeletre. Szívem zakatolt a sírás kerülgetett. Egy csöndes folyosó fogadott melyen nők várakoznak akik elszeretnék gyermeküket vetetni. 
-Szia! Nem láttál egy barna hullámos hajú lányt? 18 éves Emilynek hívják.
-Emily Grey? 10 perce vitték be a műtőbe.- Amint ezt kimondta a lány a könnyeim utat törtek maguknak. Lerogytam a földre és csak sírtam, és sírtam. Mindenki engem bámult. Megláttam magam előtt két emberi lábat. Felnéztem és egy körülbelül Emilyvel egyidős lány állt ott. Nyújtotta a kezét hogy segítsen felállni én pedig elfogadtam.
-Szia! jól vagy?- kérdezte.
-Szia! Nem.  A barátnőmet pont most vitték be a műtőbe. Megakartam akadályozni. Én még csak nem is tudtam hogy teherbe esett. Nem mondta el.
-Biztos félt. Rólam sem tudja a barátom hogy itt vagyok. Félek hogyha elmondom hogy terhes vagyok elhagy.
-Mér nem hívod fel? Lehet ő is úgy reagálna ahogy én. Lehet akarná azt a gyermeket, amit te készülsz megölni. Ha nem akarja annyi hogy bemész és elveteted. De ha akarja hazamész és felnevelitek a gyermeket, amit mi is tehettünk volna.
-Komolyan gondolod?
-Teljes mértékben.- A lány félrevonult és felhívta a barátját. Láttam ahogy könnyezik, majd leteszi a telefont és elindul felém. Odajött és átölelt.
-Köszönöm. Igazad volt. Akarja. Akarja a gyermekünket. Hogyan hálálhatnám meg?
-Menny haza innen és legyél a barátoddal. Neveljétek fel a gyermeket, és legyetek boldogak.- A lány elengedett majd letörölte a könnyeit. elköszönt majd megindult a lifthez. A többi nő csak nézett engem és a kis lelkizős esetet. Leültem egy székre majd vártam hogy kihozzák Emilyt. Még mindig éreztem a terhes nők pillantását magamon. Még nem láttak embert sírni vagy mi?..Egyszer csak kicsapódott a műtő ajtaja és Emilyt tolták ki rajta egy kórházi ágyon. 
-Elnézést! Megkérdezhetem hogy melyik szobába viszik most Emilyt?- Léptem oda a dokihoz.
-Maga az egyik hozzátartozója?
-A barátja vagyok.
-A 211-es szobába. Jöjjön velünk.-Elindultunk végig a hosszú folyosón, amíg meg nem álltunk a szoba előtt és be nem tolták Emilyt, én pedig követtem be őket.
-Hamarosan felébred. Viszlát.- mondta a doki és ezzel ki is ment a szobából. Körülbelül 10 perc  múlva motoszkálást hallottam az ágy felől. Emily ébredezett. Odamentem mellé majd megfogtam a kezét. Kinyitotta a szemét és meglepett arcot vágott.
-Hogy képzelted ezt Em?-kérdeztem nyugodtságot sugallva.
-Azt mondtad hogy nem örülnél a gyereknek. A magzat pedig úton volt és én nem tudtam mást tenni.
-Akkor azt mondtam. De örültem volna neki ha már úton van és...várjunk csak. Te ezt honnan tudod?
-Hallottam a beszélgetésedet Naomival.
-Istenem Emily! Attól még szólhattál volna! Elvetetted a gyermekem. A gyermekünket!- Könnyek kezdtek gyűlni a szemembe.- Ne csinálj máskor ekkora hülyeséget oké?- simogattam meg a homlokát.
-Bocsánat. É-én csak féltem. 
-Mégis mitől?! Hmm?!
-Attól hogy elhagysz.- Felfeküdtem mellé az ágyra és átöleltem majd a fülébe suttogtam:
-Nincs mitől félned. Semmi pénzér nem hagynálak el.
-Szeretlek.
-Én is téged.

~15.rész

Sziasztok! Hát igen.. mint látjátok még élek, csak nincs sok időm. Elvagyok havazva de a szünetbe szerintem sok részt fogok felrakni...gondolom. :) Hát igen ezt jól meg mondtam.. Amúgy köszönöm a majdnem 6000 oldalmegjelenítést ♥♥ Imádlak titeket ♥ Kérhetek a kövi részhez két komi? lécii ♥♥ és bocsi hogy szar lesz ez a rész de a szobámba nézi a nevelőanyám a kézilabdát és folyton  dumál hogy : Ez bele ért az elbaszta stb.... a másik szobából meg a nagybátyám kiabál á ide hogy mi történik mert ő meg focit néz ahj... ://

  

(ZENE)

-Justin szemszöge-

 

Körülbelül 3 óra hosszáig ültem az ágy szélén és gondolkoztam, majd kilyukadtam valamire.... Éhes vagyok!!

Felpattantam az ágyról majd futólépésben hagytam el a szobát. Kinyitottam a hűtőt és elővettem belőle két tojást. odaálltam a tűzhöz és elkezdtem rántottát készíteni. Mikor kész volt a polcról leakartam venni egy tányért de kicsúszott a kezemből, ráesett a fejemre és a földön landolt ahol apró darabokra tört. Ekkor nem tudom hogy mi okozta a tányér vagy csak egyszerűen a szívem, de otthagytam a törött tányért és a rántottát és elindultam megkeresni Emilyt. Mikor megtaláltam az erkélyen egyedül volt. Az érkezésemre felkapta a fejét. Odamentem hozzá, átkaroltam a derekát és minden előzmény nélkül megcsókoltam. Éreztem ahogy elázik a felsőm, de nem bántam...Most nem. csak a pillanatnak éltem és nem foglalkoztam senkivel és semmivel. Nem foglalkoztam azzal hogy mi lesz ezután, hogy kit választ. Nem érdekel semmi. Csak a csókját akartam érezni, és szagolni kókusz illatú haját..

-Emily szemszöge-

-Szeretlek-mondtam miután elváltak az ajkaink.

-Szeretlek-mondta ki ő is és letörölte a könnyeket az arcomról.-Gyere menjünk be.

bementünk és leültünk a kanapéra. Csöndben ültünk majd megtörtem a csendet.

-Figyelj justin.. nagyon sajnálom én nem akartam... Nem akartam megcsókolni. és főként nem akartalak téged elveszteni... az a csók csak úgy jött. de nem volt benne semmi érzelem....Elfogadom ha te már nem szeretsz de ez elakartam mondani-pont álltam volna fel amikor justin visszahúzott az ölébe....

-Ki mondta hogy már nem szeretlek?-megpuszilt és olyan dolog történt amire végkép nem számítottam. Felkapott és a nyakába ültetett, majd elkezdett velem a házba rohangálni..

-Justiiiin !! ÁÁÁ! elég! tegyél le!-de ő továbbra is rohangált.-hallod?! tegyél le!!- hirtelen megállt. azt hittem hogy letesz de tévedtem. ehelyett megfogta a fejem odahúzott magához és megcsókolt. Annyira hiányoztak már a csókjai hogy azt el nem lehet mondani. 

-Hahaha- nevettem.

-most mit nevetsz?- értetlenkedett justin miközben olyan 'wtf?!' fejet vágott

-Most tudtam meg hogy milyen lehet pókemberrel csókolózni.

-Bolond!-mondta és letett.

-egy hónappal később-

Ezalatt az egy hónap alatt nem sok minden változott. Két hete hazajöttünk a nyaralásból. A legfeltünőbb változásnak az mondható hogy nagy a csönd, mivel a fiúk turnézni mentek így 3 és felesben élünk az én londoni lakásomban. Arra vagytok kíváncsiak hogy mit is jelet az a fél? hát elmondom.. Justin, Naomi és én vagyunk ugyebár mi tesszük ki a hármat, és a fél pedig egy ember..vagyis az lesz. Ugyanis terhes vagyok. Hogy hogyan? amikor nyaralni voltunk justinnal a kibékülésünk éjszakáján lefeküdtünk és elfelejtettünk védekezni.. Az hogy terhes vagyok csak ma derült ki. De senki nem tudja rajtam és Naomin kívül. JUstinnak nem igazán tűnik fel kerekedő pocakom de nem is olyan nagy baj hiszen nem akarom még egy kis ideig elmondani neki.Ma vizsgálatra kell mennem. Bementem a kórházba, majd úgy 10 perces várakozás után behívtak.

-Jó napot Emily! kérem húzza fel a felsőjét és feküdjön a vizsgálóra. mindjárt megyek én is.

-jó napot. rendben.- úgy tettem ahogy kért majd vártam.  mikor odajött a hideg zselével bekente a hasam és elkezdte röntgenezni azt.

-a magzat egészséges. két hét múlva jöjjön vissza.-mondta a doki majd letörölte a hasam.- leszálltam a vizsgálóról, elköszöntem majd elindultam haza. Otthon hangokat hallottam. a nappali felől jöttek. elbújtam az egyik fal mögött és elkezdtem hallgatózni. tudom hogy nem szép dolog de ez van. 

-Justin ha most emily terhes lenne mit szólnál hozzá?-kérdezte barátnőm

-Nem igazán örülnék neki. egy gyerek túl nagy felelősség mi pedig még elég fiatalok vagyunk egy gyerekhez így nem nagyon díjaznám. de persze ezt nem mondanám meg Em-nek nehogy összetörjem a szívét. Inkább magamba fojtanám. 

-Értem.

-miért kérded?

-nem tudom csak úgy eszembe jutott

-oh, oké.-nagyon elkeserített amit justin mondott. Nem örülne egy gyereknek, és pont itt fejlődik a szívem alatt egy gyerek.. a mi gyerekünk. Mintha semmi sem tudnék becsaptam a bejárati ajtót azt színlelve hogy most értem haza. lerúgtam a lábaimról a cipőmet majd bementem a nappaliba.

-Sziasztok!- köszöntem mosolyogva.

-Szia! kérsz egy kis sütit? nem rég sütöttem.-mondta naomi.

-nem kérek köszi.

-szia szépségem.-köszöntött justin egy csókkal-nekem mos el kell mennem este jövök.-mondta és kiment az ajtón.

-Mennyit hallottál belőle?

-mégis miből?

-ne tedd az ártatlant Emily. Tudom hogy hallottál belőle valamennyit csak azt nem tudom mennyit. Nem áll jól neked a színjáték. Csak ezt az a balek justin nem veszi észre rajtad.

-Úgy nagyjából az egészet hallottam.

-És mit fogsz csinálni?

-Elvetetem..-jelentettem ki miközben a kanapén ültem és az arcomat a kezembe temettem.

-Biztos vagy benne hogy ezt akarod?

-igen. Hisz nincs mit tennem. Justin nem akar gyereket. Végül is megértem. 19 évesen nem sok mindenki akar egy kisbabát. Holnap bemegyek a kórházba és kérek egy időpontot.

-El foglak kísérni.

-másnap-

éppen a kórházba tarunk Naomi-val miközben justin mit sem sejt az egészről és nem is fog tudni semmit sem.

-Jó napot! időpontot szeretnék kérni. El szeretném vetetni a magzatot.

-Jó napot! hány hetes a magzat?-kérdezte a doki

-4

-értem.. egy hét múlva megfelel?

-tökéletesen.

-rendben. Akkor mivel ma szerda van jövőhét kedden befekszik, szerdán elvégezzük a műtétet és ha minden jól sikerül szombaton már szabadulhat is.

-Rendben! Köszönöm. Viszlát.-mondtam és kiléptünk az irodából majd egy Mc donald's fele indultunk. Az út csöndesen telt. Igazából nem is nagyon volt mit mondanunk egymásnak.  GYors megkajáltunk és elindultunk haza. Én felvonultam a fürdőbe egy nagy habfürdőt venni míg naomi...őszintén nem tudom hogy naomi mit csinál, de az már az ő dolga. megengedtem a vizet és elmerültem a habokba.....

Like! Like! Like!

Sziasztok! Lájkoljátok, és osszátok ezt a linket hogy minél több utálkozóhoz eljusson.. MINDENT A FIÚKÉRT ♥♥♥

http://nemkutya.com/like/83784

~14.rész

Sziasztok! Köszönöm a több mint 4500 oldalmegjelenítést!! A következő részhez kérek 2 komit léccivess.. ♥♥ Egy kis késéssel meghoztam a kövi részt.. Előre szólok hogy ez sem lesz valami hosszú de próbálkozok.. XX

(ZENE)

*Justin szemszöge*

Hiányzik Emily..Hiányzik a nevetése..Az illata..A mosolya..Már a hangját is kezdtem elfelejteni...Minden nap arra gondoltam hogy miért nem látogat meg engem..de tegnap rájöttem..

-VISSZAEMLÉKEZÉS-

A cellámban ültem és csak bámultam a plafont amikor lépteket hallottam és pár másodperccel később egy őr jelent meg a rács túloldalán. Ránéztem majd megszólalt.

-Bieber! Távozhat!-mondta majd kinyitotta a cellaajtót. Felálltam és odamentem mellé.-Kövessen!!-elindult valamerre én pedig mentem utána. Egy terembe érkeztünk ami tele volt szekrényekkel. egy fogason kulcsok helyezkedtek el. Odament hozzá majd leemelte az egyiket és kinyitotta a hozzá tartozó szekrényt, és kivette belőle a ruháimat, és a személyes dolgaimat. Felvettem a ruhákat, eltettem a cuccaimat, majd megfogtam a sárga overalt és elindultam a kijárat felé. Mikor kiléptem az ajtón a friss levegő megcsapta az orromat...Nem..ez nem a friss levegő illata volt..Hanem a szabadságé. mától megpróbálom kontrollálni az indulataimat. Az utcán elindultam a jobb irányba majd eszembe jutott valami..azt sem tudom hol vagyok. elővettem a telefonomat és kikerestem a google map-ot beírtam a vég pontot, majd elindultam gyalog amerre az út vezet. Fél órával később már ott is voltam a ház előtt, de valamiért nem akartam bemenni. Leakartam menni a partra sétálni egy kicsit. Megfordultam és a víz felé indultam.. A parton már alig volt valaki.. levettem a cipőmet majd bokáig a vízbe gázoltam..Na jó a gázolás erős kifejezés..inkább sétáltam..szétnéztem és megakadt a szemem egy páron. a lány hasonlított emily-re. tudom hogy nem ő volt az mivel soha nem csalna meg... de mi  van ha mégis? Jobban szemügyre vettem őket és kisült..mégis megcsalna. ő volt az. mégpedig niall-el. Torkomban gombóc keletkezett amit próbáltam lenyelni de mind hiába. Könnyeim utat törtek maguknak, patakokban folytak le az arcomon. Felálltak a padról majd elmentek. Mikor már látótávolságon kívül voltak odamentem a padhoz, és leültem rá. Még lehetett érezni emily parfümjének illatát. Nem tudom hogy de lehetett. Akik elmentek mellettem mind megbámultak, de én nem foglalkoztam velük mert nem értettem.

-JELEN-

Nem értettem hogy miért tette. Mit tettem ellene? Ahogy elgondolkoztam ezen rájöttem..Talán azért tette mert a múltba miattam szenvedett. Miattam vágta meg kezeit. Miattam sírt órákon át. Csak miattam..Vagy talán csak megunt? Fogalmam sincs. Az éjszaka egy szállodában aludtam. Nem mentem haza. Nem akartam a szemébe nézni, és meg nem történtnek nyilvánítani, mivel még nem lettem volna rá képes. Most talán az leszek.. De csak talán. Kiszálltam az ágyból és a használt zsebkendőimet kidobtam a szemetesbe, majd megágyaztam, és felöltöztem. Összekaptam magam, és lementem a recepcióra kijelentkezni. Beszálltam a liftbe és vártam hogy leérjek.
-Jó napot! Kiszeretnék jelentkezni.
-Jó napot! Hányas szoba?-kérdezte a recepciós.
-248
-Rendben..2560 forint lesz.
-Tartsa meg!-és a kezébe adtam a pénzt egy jó adag borravalóval. Lassan sétáltam, de mégis túl gyorsnak tűnt az út. Felballagtam a lépcsőn és megálltam az ajtó előtt. Egy mosolyt erőltettem az arcomra, majd beléptem.
-Sziasztok!- köszöntem mire abba maradt a nevetés és mindenki felém fordult. Mikor megláttak újra elmosolyodtak és egyesével átöleltek.
-Jó újra látni!-mondta Niall, és átölelt. Hát igen.. Rá nem haragszok.. nem ő volt a hibás hanem Em. A végére ő maradt.  Arcára kiült a mosoly majd átakart ölelni de én eltoltam magamtól.
-Ne Emily! Még ne!!
-De..De mi a baj?-dadogott.
-mintha nem tudnád! Neked kiesett a tegnap este? megcsaltál!! megcsókoltad niall-t! És még ki tudja hogy mi volt..-mondtam és újra folyni kezdtek könnyeim. Mindenki lefagyva állt.
-Naomi! Te vagy a hibás! miért mondtad el neki?-mutatott "barátnőm" naomi-ra aki csak lefagyva állt.
-Nem én voltam!- tette védekezően maga elé a kezét.
-Ne hazudj!-kiabált továbbra is emily.
-Nem hazudik. Már tegnap kiengedtek a börtönből. Lementem a partra sétálni és ott láttalak meg benneteket.-mondtam, és bevonultam a fürdőbe megmosni az arcomat. Miután ezt megtettem kimentem a szobámba és átöltöztem. Leültem az ágy szélére és csak gondolkoztam....

Forever Young

Forever Young-ot hallgatok, és hirtelen rám zúdul megannyi emlék. Könnyek kezdenek folyni az arcomon, égetve a bőröm, a szemem. Vissza emlékezek azokra az időkre, mikor a srácokat még nem ismerték ennyien. Nem volt ennyi mű rajongó. Amikor Louis szerette azokat a lányokat, akik répát esznek. ,,i like girls, who eat carrots"...
Amikor Zaynt egy lapon emlegethettem a tükrökkel. Amikor Liam volt a csapat ,,apja". Amikor Harry nagy göndör fürtjei nem voltak tömeggyártmány szerűen hátrazselézve, hanem csak kuszán lógtak a fején, ráereszkedve a vállára. Amikor Niallnek nem voltak szép egyenes fogai, és mindenki arról beszélt, hogy állandóan eszik. Ekkor voltak ők fiatalok. Akkor még sokkal jobban csillogott a szemük. Nem fárasztotta ki, tette őket tönkre, és nevelte naggyá őket a siker, a hírnév. Nagyon hiányzik. Hiányoznak. Sok Directioner sír emiatt, köztük én is. Értem én hogy felnőttek, hogy sikeresek, de aki végignézte azt, ahogy felnőnek, az szomorkodik is emiatt. Akit egy kicsit is érdekel hogy mi van velük, az minimálisan szomorú emiatt. Nekem igenis hiányzik:
-Videónaplók
-Hülyeségek
-Twittcamok
-A sok nevetés
-Szabadság
-Az, hogy bármikor felvidítottak.
És sokáig sorolhatnám. Komolyan, a Directionerség nagyon nehéz dolog. Sokat aggódni értük, tudni hogy az életünket nélkülük éljük le... Egyszer eltűnnek majd, és mi semmit nem tehetünk. Az idő rohamosan telik. Megöregszenek. 30-35 évesek lesznek, és a csodás biztonság ami eddig burokba zárt, eltűnik... Tudom, senki nem akar bele gondolni, mert nehéz. Nem tudom mi lesz akkor. Könnyen mondják mások, hogy; ,,majd egyszer úgy is elfelejted őket". Egy IGAZ Directioner tudja hogy ez nem így van. ,,Forever Young"...BECSAPÁS. Egyszer, régen elhittük hogy ez így lesz. Tévedtünk, és ez darabokra szakít. Mióta ,,felnőttek" kiveszett belőlük valami... a szemük csillogása. Kitartunk mellettük a végzetekig, de szükségünk van a régi percekre... ,,potatoooos" ,,get out of my kitchen" ,,I'm Jennyfer" ,,daddy Direction" ,,bradford bad boy"
Csak a múlt részei, nekünk mégis kitöltik a jelenünket. Nem tudom hol lennék most nélkülük. Túl elkötelezett vagyok, hogy cserben hagyjam őket.
~Egyszer 5 fiú azt énekelte nekem, hogy örökké fiatalok lesznek. Ez is csak álca volt, mely magával ragadott, és elvitt egy másik világba. Ezt is megmondták előre. ,,I take you to another world" . Azt mondták tökéletes vagyok, mégsem vettek észre. Elmondták mért vagyok gyönyörű, és amíg ez tartott, annak is éreztem magam. Énekeltek nekem a bulikról, a csalódásról és a szerelemről, és aztán azon kaptam magam, hogy 2 album zenéit hallgatom. Illúzió volt csupán, hogy nekem szól a dal, mert én sem vagyok más, csak EGY rajongó. Egy a sok közül, akik így éreznek. Ettől még a szívem megpecsételve marad, és csak az ő ritmusukra dobban oly igazán, oly élve...

U.I.: bocsánat hogy nem résszel jöttem (megint), de úgy gondoltam hogy ez meg kell osztanom veletek..

~13.rész

Sziasztok! Egy kis késéssel meghoztam a következő részt. Remélem azért még olvassátok a blogomat. :) Mint kiderült a közvélemény kutatásban 2 ember utálja a blogomat. Nem sértődök meg, félre ne értsétek. És köszönöm a 9. feliratkozót is. Mivel elkezdődött az iskola sajnos csak rövid részeket tudok feltenni a blogra mivel ez az év nekem nagyon sorsdöntő és próbálok ezerrel hajtani. 

U.I.: Nem tudom miért de nem engedi hogy balra igazítsam a folytatást így középen lett írva. Sorry a kuszaságért.

*Emily Szemszöge*

-Nyugi haver! Csak vicc volt! Atyaég! Itt mindenki meghülyült?!
-Nem, Zayn nem! Csak elegem van a gyerekes vicceidből. Ne velünk foglalkozz inkább telefonálj Perrie-nek vele úgyis rég beszéltél. Vagy várjunk csak.. Ó igen! Megcsaltad őt! Még Ausztráliában!-fakadt ki Niall majd kiviharzott a lakásból, becsapva maga mögött az ajtót. Niall szavai nagyon megleptek. Ez a kis szócsata nem lett volna nagy cucc, de amit ő mondott Zaynnek az felkavaró. És hogy Zayn megcsalta Perrie-t..Nem néztem volna ki Zaynből. Csalódtam benne. Úristen! Miket is beszélek?! Hisz én is ugyanolyan kétszínű kis dög vagyok. Hisz megcsaltam Justint. Igaz hogy az csak egy csók volt de annak sem kellet volna megtörténnie. Egy nagy büdös cafka vagyok, akinek elviszik a pasiját és rögtön rámászik egy másikra. Lehetetlen egy alak vagyok...
-Megyek megkeresem..-mondtam és elindultam az ajtó felé.
-Ha már lemész hoznál nekünk egy kis fagyit?-Kérdezte Liam.
-Iiiii..nem-válaszoltam majd kimentem a házból. Szétnéztem az udvaron de semmi. Elindultam a sétányra kétszer végig jártam még mindig semmi. Nem soká lemegy a nap. Kezdek aggódni érte. Már majdnem feladtam a keresését amikor eszembe jutott a part. Ott még nem kerestem. 10 perc múlva már láttam a partot. Elindultam a víz felé majd megláttam egy padon ülő alakot. BINGÓ!
-Leülhetek?-kérdeztem.
-Gyere-Hangja semlegességet tükrözött. Vajon rám is haragszik? Én nem csináltam semmit...Fejemet a víz felé fordítottam amiben még egy két ponton emberek fürödtek. Messze voltak tőlünk nevetésük mégis elhallatszott ideáig.
-Sajnálom Emily.
-Mégis mit?-fordultam felé.
-Ezt-mondta majd megéreztem puha ajkait ahogy az enyéimet falják. Nem tudtam neki ellenállni így visszacsókoltam...Ismét.

Pár perc múlva elváltunk egymás ajkaitól majd néma csöndbe burkolóztunk. Istenem! Már megint megtettem azt amit pár órával ezelőtt sem lett volna szabad, hisz én Justin-t szeretem. De Niall-t is szeretem, miközben Justin-nal járok. Még sosem voltam ilyen helyzetbe, és remélem nem is fogok többet ebbe a helyzetbe kerülni. Ez egy kész rémálom. Egy a lényeg. Justin meg ne tudja, mert akkor kész! Végem! Kampó! Nekem befellegzett! lesz.



-Niall..Tudod ami az imént történt, és ami az előtt történt köztünk az csak egy egyszeri vagyis kétszeri alkalom volt. Szeretlek de nem annyira mint Justin-t. Kérlek ne beszéljünk erről többet. Az érdekemen...az érdekedben.- Niall csak hallgatott. Talán megbántottam? Hülye kérdés! Hisz jó hogy megbántottam. Visszacsókoltam, majd azt mondom hogy Justin-t jobban szeretem és tőle semmit nem akarok. Percekig ültünk amikor megszólalt.

-Tudom Emily. Csak hát én többet érzek a megengedettnél irántad. Bízz bennem nem mondom el senkinek. 
-Köszönöm-mosolyogtam rá
-Egy Utolsó csókot kaphatok?-kérdezte. Huh, nem gondoltam volna. De ha már úgyis el lehet az utolsó alkalom amikor érzem puha ajkait az enyéimen, Miért is ne?
-Igen-adtam a választ majd megcsókoltam. Csókunk több percig is eltarthatott. Mikor elváltunk egymástól felálltam, majd odanyújtottam neki a kezemet.
-Visszamegyünk a szállásra?-kérdezte.
-Persze-megfogta a kezem én pedig felhúztam a padról, majd lassan visszasétáltunk a szállásunkra. 

-Azt hittem már elvesztetek!-mondta Naomi majd megölelt.-Minden rendben van?-súgta oda.
-Beszélnünk kell.
-Akkor mondd.
-Inkább menjünk egy csöndesebb helyre. Mondjuk a medencéhez.-Lementünk a medencéhez majd leültünk a szélére és belelógattuk a lábunkat a kellemesen meleg vízbe. 
-Hallgatlak.
-Szóval, azt ugye tudod hogy egyszer ma már csókolóztam Niall-el.
-Igen, tudom és nem mondom el justin-nak ne félj.
-De van még más is.
-Bökd már ki!
-Amikor megtaláltam Niall-t megcsókolt én pedig visszacsókoltam neki. Szeretem Niall-t de Justin-t jobban szeretem de niall-t is szeretem és megmondtam neki hogy nem lehet közttünk semmi mert én justin-nal vagyok együüt és ez annyira ááááá-hadartam el. Naomi álla leesett. Nem is csodálkozok rajta. Ezek hallatán nekem is leesne. Barátnőm töprengett majd szólásra nyitotta a száját.
-Tudod Emily megmondom neked az őszintét..NEKED TELJESEN ELMENT AZ ESZED?!! AZ ELSŐ EGY EGYSZERŰ VÉLETLEN!!  A MÁSODIK MÉG ELNÉZHETŐ!!! DE A HARMADIK!!! ÉS JUSTIN? RÁ NEM GONDOLTÁL? ARRA HOGY HA TUDNÁ MIT ÉREZNE? MEKKORÁT CSALÓDNA BENNED? NA ÉS NIALL? MEGCSÓKOLOD HÁROMSZOR MAJD MEGMONDOD NEKI HOGY, JAJJ BOCS NEM LEHETÜNK EGYÜTT MERT ÉN VALAKIT JOBBAN SZERETEK ÉS EGYÜTT VAGYOK VELE DE AZÉRT REMÉLEM MÉG BARÁTOK VAGYUNK!!-Teljesen igaza van Naominak. Nem gondoltam Justin-ra. Nem gondoltam Niall-re. Csakis arra gondoltam hogy nekem jó legyen. Justin remélem nem tudja meg, ami pedig Niall-t illeti..őszintén fogalmam sincs hogy mi lesz Niall-el majd alakul valahogy. Barátilag...

Fontos!

Sziasztok! Ha One Direction Koncertet szeretnétek itt magyarországon ezt írjátok alá (töltsétek ki) :
http://www.peticiok.com/one_direction_koncertet_magyarorszagra_a_kozeljovben