2014. február 22., szombat

~18.rész

Mocorgást éreztem magam mellől. Oldalamra tekintettem majd észrevettem hogy Justin ébredezik. Felé hajoltam majd arcon pusziltam és vártam hogy kinyissa szemeit, ami pár másodpercen belül be is következett.



-Emily te vagy az?
-Igen én. Jobban vagy? Mennyire fájnak a sebeid?
-Nem fájnak.-Látszott rajta hogy hazudik. Erősnek akarja mutatni magát,de mind hiába. Én látom rajta hogy megtört. Kiszálltam Justin mellől, és bementem a fürdőbe (ha lehet egyáltalán annak nevezni). Megmostam az arcom, felkötöttem a hajam és leültem a hideg csempére. Vártam.  Hogy mire? Egy megmentőre. Vagy arra hogy felébredjek, és ez az egész csak egy álom-egy nagyon nagyon rossz álom- legyen. De sajnos ez nem így van. Elmélkedésem után feltápászkodtam a padlóról és kimentem a helyiségből. Justin még mindig az ágyon feküdt. Elindultam felé amikor kinyílt az ajtó. Naomi lépett be rajta.
-Nocsak, nocsak. A mi kis Justinunk is felkelt. Hogy van a pofikád??- gúnyolódott. Justin felállt és elindult Naomi felé amikor Jus nyögött egy fájdalmasat. Végignéztem Naomin majd megakadt a tekintetem a kezében ékeskedő késen, amely véres volt.
-Látod Emily? Velem nem húzhat ujjat senki. most még egy karcolással megúszta. Legközelebb nem fogja....-ezzel kisétált az ajtón. Leguggoltam Justin mellé majd megnéztem a sebét. tényleg nem vészes szerencsére. Felsegítettem Justint majd elláttam a sebét....

-2 óra múlva-

-Na gyerekek akkor játsszunk egy kicsit. Ebben az erdőben fogtok éjszakázni. Nem kaptok csak két flakon vizet. Vadászni fogunk rátok. A ti feladatotok pedig túlélni ezt a játékot. Napnyugtától napkeltéig játszunk.Menekülni esélyetek sincs. Az erdő körbe van kerítve.Ha életbe maradtok visszajöttök. Ha meghaltok? A kutyák jól járnak. Jó szórakozást.-Ezzel ott hagyott minket Naomi az erdő szélén. Remek. Megindultunk egy irányba amikor hangos rovarduruzsolás csapta meg a fülemet. Darazsak. Óriási mérgező darazsak. Futottunk ahogy csak bírtunk. Egy tóhoz értünk. Jobban mondva két tóhoz. 
-Hé justin az mi?! -kiáltottam kedvesem után aki egy papírfecnit szorongatott a kezében.
-Egy levél. Gyere olvasd.

"Mint láthatjátok két tó van előttetek. Az egyikbe meleg forrásvíz van. A másikba ha belementek szétmarja bőrötöket a víz. Ha a jó tóba menekültök a darazsak megállnak. De vajon melyik a jó?"

Justin elment mellőlem majd egy követ beledobott az egyik vízbe amely elkezdett pezsegni. Tehát az a maróvíz. Beleszaladtunk a másikba, majd lebuktunk a víz alá. Mikor elfogyott a levegő kidugtuk a fejünket a vízből, és a darazsaknak se híre- se hamva nem volt már.






2014. február 9., vasárnap

Figyelmeztetés

Sziasztok! Fel szeretném hívni a figyelmeteket arra, hogyha ezentúl nem lesz meg minden részre a 3 hozzászólás nem írom meg a következő részeket. Így van ez a 17. résznél is. Amíg nem gyűlik rá össze minimum 3 vélemény addig nem lesz következő rész. 9 rendszeres olvasóm van, és több mint 10*000 oldalmegjelenítés. Olyan nagy kérés lenne ez?

2014. február 1., szombat

~17.rész

Sziasztok! Igaz, hogy nem jött össze a két komi, de én azért meghoztam az új részt. És légyszives kommenteljetek. Én abból tudom hogy jó a blog amit írok hogyha kommentelitek. A következő részt CSAK akkor hozom ha meglesz legalább a 3 komment, mivel nem nagyon szoktatok kommentelni és nem tudom hogy jó e a blogom vagy sem. :(  De azért szeretlek titeket Xx :)

-Emily szemszöge-

A nap nyugovóra tért, így Justin-nak is haza kellett mennie. Megbeszéltünk mindent amit csak lehetett. Nosztalgiáztunk egy kicsit, visszagondoltunk azokra az évekre amikor még képesek lettünk volna megfojtani egymást. Egy hirtelen jött kedély változása volt Justin-nak, és ennek köszönhetjük hogy együtt vagyunk. Forgolódtam az ágyba..Nem jött álom a szememre..Kiszálltam az ágyból és kimentem a szobámból. Sötétség uralkodott a folyosón. Elindultam az egyik irányba, amikor motoszkálást hallottam a hátam mögül. Gyorsabbra vettem a tempóm, de a hang egyre közeledett.
               Tumblr_miw2ad2anh1rcn7ino1_500_large
Futásnak eredtem, de mind hiába. A hang gyorsabb volt nálam. Leterített a földre. Erős fájdalmat éreztem a hasamba. Tehetetlennek éreztem magam. Beinjekcióztak. Mindenből kettőt láttam. Kezdett minden elhalványodni. Már nem láttam semmit, csak a hangok maradtak....

Feléledtem. Nem látok semmit. Megvagyok kötözve. Nem tehetek semmit.  Hol lehetek? Mit akarnak tőlem? Ki, vagy kik voltak? Miért?
Kinyitották az ajtót. Egy kapucnis férfi lépett be rajta. Leguggolt elém, majd lerántotta kapucniját.
Ryan volt az. Ryan Butler. Justin régi barátja. Kiskoruk óta ismerik egymást, így Ryan is a nagymenők közé tartozott a gimibe Justin oldalán.
-Szia Emily. Rég láttalak szívem. Hogy megváltoztál! A hajad! Befestetted? Oh igen hát persze. Jajj kincsem úgy örülök. Hallottam hogy terhes voltál. Hol a baba?
-Semmi közöd hozzá.-Préseltem ki a szavakat fogaim közül.
-Oh ugyan. Tudom én hogy hol van. Elvetetted. Nem igaz?
-Honnan veszed?
-Én mindent tudok. Vannak biztos forrásaim.- Ahogy ezt kimondta egyből Justin-ra gondoltam. Justin volt. Elmondta Ryan-nak.
-Miért vagyok itt?

-Hogy bűnhődj.
-Ugyan mégis miért?
-A szüleidért.
-Hogy micsoda?
-Tudod Em, a szüleid tartoztak nekem némi pénzzel amit nem adtak meg, így kénytelen voltam eltenni őket láb alól, és mindezt egy balesetnek beállítani. Nem volt könnyű dolgom. De veled az lesz. És ké...-Mondata félbeszakadt amikor ismét kinyílt az ajtó. Naomi lépett be rajta. Lehetetlennek találtam de igaz volt.
Lehetetlennek találtam de igaz volt.
-Ryan. Menj ki szépen és hozd be a másikat.-Utasította Naomi Ry-t. Rayn mint holmi pincsi kutya eleget tett Naomi kérésének.-Szóval, Emily. Milyen utad volt idefele jövet?
-1. Azt se tudom hol vagyok
  2. Nem tudom hogy TE hogy kerülsz ide
  3. Nem tudom hogy miért vagyok itt
-Ez egyszerű.
1.Los Angeles-be vagyunk.
2. Nem az vagyok akinek hiszel Em.
3. Ahogy már Ry is elmondta bűnhődni fogsz. A következő 1-2 hétben szörnyű dolgokat fogsz túlélni. Ha egyáltalán túléled. De úgy tervezzük hogy 2 hétig még életben hagyunk téged.
-Justin eljön értem! Érzem hogy elfog jönni!
-Oh már el is jött. Csak nem járt sikerrel.
-Ezt hogy érted?
-Mindjárt meglátod.



Naomi odament az ajtóhoz, és kinyitotta amin Ryan behozott valakit. A fejére volt húzva egy zsák. Leültették egy székre és ugyanúgy megkötözték mint engem, majd leszedték a fejéről a zsákot, így szembesültem a félholtra vert Justinnal. Rám nézett és elmotyogott egy sajnálomot. Szavait alig lehetett érteni. Szájából és orrából folyt a vér. Szörnyű látvány volt.




Néma csönd. Naomi és Ryan minket néznek. Irritálnak.
-Ryan?!
-Igen Naomi?
-Erőszakold meg!-mondta felém biccentve.
-Nee! Ne merészelj hozzá érni!-ordított Justin amennyire csak bírt. Ryan odament Justinhoz és bevert neki még egyet amitől Justin eszméletét vesztette. Én pedig reményemet. Könnyeim patakokba kezdtek el folyni a szememből. Kikötözött. Ellenkezni próbáltam de nem ment. Ryan erősebb volt. Letépte ruháimat majd kicsatolta övét. Éreztem hogy innen már nincs visszaút. Ryan felhúzta a gumit, majd belém hatolt. Minden porcikám megremegett. Kezeimet lefogta. Számat beragasztotta. Nincs esélyem. Megerőszakoltak. Miután elment kiszállt belőlem és ott hagyott az ágyon. Kikötözte Justin-t, megfogta a két kezét és felrángatta a még mindig eszméletlen Justin-t mellém, majd távozott a szobából. Összeszedtem a ruháimat, és felöltöztem. Körbenéztem a szobába. volt még egy ajtó. Odamentem és lenyomtam a kilincset. Egy fürdőszoba volt.  Nem volt benne semmi extra. Megfogtam egy rongyot, bevizeztem majd a félholt szerelmemhez vittem és felitattam a vért az arcáról. A véres rongyot visszavittem a fürdőbe, majd kinyitottam a szobába található szekrényt. Volt benne egy pokróc. Semmi több. Kivettem a meleget adó anyagot és betakartam vele Justin-t. Bebújtam mellé a takaró alá és szorosan átöleltem. Gondolkodni kezdtem. Mi lesz velem? Mi lesz velünk?



2014. január 4., szombat

Új blog :)

Csak egy átlagos lány, átlagos élettel és átlag feletti szomszéddal.
Regina és Justin kiskoruk óta szomszédok, és elválaszthatatlan barátok. De az egyikük felkerül a ranglisták tetejére melynek hatására személyisége megváltozik.
Vajon kitart barátságuk?
Vagy egy új szerelem kezdődik?
Esetleg örök ellenségek lesznek?
Ha olvasod a blogom kiderül :)

2014. január 3., péntek

~16. rész

Sziasztok! Bocsánat hogy ilyen sokat kellet várnotok az új részre, de az életerőm nem engedett írni. Túl gyenge voltam lelkileg az elmúlt hónapokban ahhoz hogy egy új, érzelmekkel teli részt összebírjak hozni. Bocsánatot kérek mindenkitől! Remélem megértitek. Az új részhez szeretnék kérni minimum két komit ♥♥♥♥♥




-Egy hét múlva (kedd)-

Emily szemszöge:

Eljött ez a nap is. A napja annak, amikor megölöm a saját gyermekem. Megtehetném azt is hogy visszamondom, és felnevelem a gyermekem, gyermekünk de nem visz rá a lélek. Nem tudom megtenni amíg Justin ezt gondolja. Még mindig visszhangzanak a fejemben Justin szavai: "Nem igazán örülnék neki. Egy gyerek túl nagy felelősség mi pedig még elég fiatalok vagyunk egy gyerekhez így nem díjaznám."
A fájdalom tőrként hasított a szívembe. De nem haragszok Justin-ra, hisz igaza van. Gyerekünk meg lehet még később is. 3-4 év múlva, amikor jó környezetet tudunk majd a gyermeknek biztosítani.
A váróteremben nagy volt a csönd. Csak vártam, vártam, és vártam majd szólítottak. Eljött az én időm. A nap amikor a magzat meghal bennem. A szomorú igazság pedig az, hogy én ölöm meg. Egy szörnyeteg vagyok. Megölöm a saját gyermekem, de nincs mit tenni. Lassú léptekkel haladok a kórterembe. Bent a doki várt. Mondta az intézkedéseket, én figyelmesen hallgattam és eleget tettem a kéréseinek. Feküdtem a kórházi ágyon, majd beadták az altatót én pedig egyre álmosabb lettem míg el nem aludtam. 


Justin szemszöge:

- De Naomi muszáj megmondanod!
-Nem, nem és ezerszer is nem!
-Naomi a kurva életbe is már! mondd meg hogy hol van Emily!
-Nem!
-Ide figyel! ne akarj felidegesíteni!
-Jó-jó ne légy ideges. A kórházban van.
-Hogy mi?
-Elveteti a gyermeketeket.-Ahogy ez Naomi kimondta belém hasított a felismerés. A nyaralásunk napja. Nem védekeztünk. Ő pedig elveteti a gyermekem. 
-Miért nem szolt nekem erről Emily? Miért veteti el a gyermekem? Meg kell akadályoznom!- Bepattantam a ferrarimba és meg sem álltam a kórházig. Bent a recepcióshoz futottam. 
- Jó napot! Emily Grey-t keresem. Elszeretné vetetni a gyermekünket.
-Jó napot uram! nincs benne még a  rendszerünkbe de a 4. emeleten megtalálhatja.
-Köszönöm.-Elindultam a negyedik emeletre. Szívem zakatolt a sírás kerülgetett. Egy csöndes folyosó fogadott melyen nők várakoznak akik elszeretnék gyermeküket vetetni. 
-Szia! Nem láttál egy barna hullámos hajú lányt? 18 éves Emilynek hívják.
-Emily Grey? 10 perce vitték be a műtőbe.- Amint ezt kimondta a lány a könnyeim utat törtek maguknak. Lerogytam a földre és csak sírtam, és sírtam. Mindenki engem bámult. Megláttam magam előtt két emberi lábat. Felnéztem és egy körülbelül Emilyvel egyidős lány állt ott. Nyújtotta a kezét hogy segítsen felállni én pedig elfogadtam.
-Szia! jól vagy?- kérdezte.
-Szia! Nem.  A barátnőmet pont most vitték be a műtőbe. Megakartam akadályozni. Én még csak nem is tudtam hogy teherbe esett. Nem mondta el.
-Biztos félt. Rólam sem tudja a barátom hogy itt vagyok. Félek hogyha elmondom hogy terhes vagyok elhagy.
-Mér nem hívod fel? Lehet ő is úgy reagálna ahogy én. Lehet akarná azt a gyermeket, amit te készülsz megölni. Ha nem akarja annyi hogy bemész és elveteted. De ha akarja hazamész és felnevelitek a gyermeket, amit mi is tehettünk volna.
-Komolyan gondolod?
-Teljes mértékben.- A lány félrevonult és felhívta a barátját. Láttam ahogy könnyezik, majd leteszi a telefont és elindul felém. Odajött és átölelt.
-Köszönöm. Igazad volt. Akarja. Akarja a gyermekünket. Hogyan hálálhatnám meg?
-Menny haza innen és legyél a barátoddal. Neveljétek fel a gyermeket, és legyetek boldogak.- A lány elengedett majd letörölte a könnyeit. elköszönt majd megindult a lifthez. A többi nő csak nézett engem és a kis lelkizős esetet. Leültem egy székre majd vártam hogy kihozzák Emilyt. Még mindig éreztem a terhes nők pillantását magamon. Még nem láttak embert sírni vagy mi?..Egyszer csak kicsapódott a műtő ajtaja és Emilyt tolták ki rajta egy kórházi ágyon. 

-Elnézést! Megkérdezhetem hogy melyik szobába viszik most Emilyt?- Léptem oda a dokihoz.
-Maga az egyik hozzátartozója?
-A barátja vagyok.
-A 211-es szobába. Jöjjön velünk.-Elindultunk végig a hosszú folyosón, amíg meg nem álltunk a szoba előtt és be nem tolták Emilyt, én pedig követtem be őket.
-Hamarosan felébred. Viszlát.- mondta a doki és ezzel ki is ment a szobából. Körülbelül 10 perc  múlva motoszkálást hallottam az ágy felől. Emily ébredezett. Odamentem mellé majd megfogtam a kezét. Kinyitotta a szemét és meglepett arcot vágott.
-Hogy képzelted ezt Em?-kérdeztem nyugodtságot sugallva.
-Azt mondtad hogy nem örülnél a gyereknek. A magzat pedig úton volt és én nem tudtam mást tenni.
-Akkor azt mondtam. De örültem volna neki ha már úton van és...várjunk csak. Te ezt honnan tudod?
-Hallottam a beszélgetésedet Naomival.
-Istenem Emily! Attól még szólhattál volna! Elvetetted a gyermekem. A gyermekünket!- Könnyek kezdtek gyűlni a szemembe.- Ne csinálj máskor ekkora hülyeséget oké?- simogattam meg a homlokát.
-Bocsánat. É-én csak féltem. 
-Mégis mitől?! Hmm?!
-Attól hogy elhagysz.- Felfeküdtem mellé az ágyra és átöleltem majd a fülébe suttogtam:
-Nincs mitől félned. Semmi pénzér nem hagynálak el.
-Szeretlek.
-Én is téged.

2013. október 20., vasárnap

~15.rész

Sziasztok! Hát igen.. mint látjátok még élek, csak nincs sok időm. Elvagyok havazva de a szünetbe szerintem sok részt fogok felrakni...gondolom. :) Hát igen ezt jól meg mondtam.. Amúgy köszönöm a majdnem 6000 oldalmegjelenítést ♥♥ Imádlak titeket ♥ Kérhetek a kövi részhez két komi? lécii ♥♥ és bocsi hogy szar lesz ez a rész de a szobámba nézi a nevelőanyám a kézilabdát és folyton  dumál hogy : Ez bele ért az elbaszta stb.... a másik szobából meg a nagybátyám kiabál á ide hogy mi történik mert ő meg focit néz ahj... ://
  

-Justin szemszöge-
 
Körülbelül 3 óra hosszáig ültem az ágy szélén és gondolkoztam, majd kilyukadtam valamire.... Éhes vagyok!!
Felpattantam az ágyról majd futólépésben hagytam el a szobát. Kinyitottam a hűtőt és elővettem belőle két tojást. odaálltam a tűzhöz és elkezdtem rántottát készíteni. Mikor kész volt a polcról leakartam venni egy tányért de kicsúszott a kezemből, ráesett a fejemre és a földön landolt ahol apró darabokra tört. Ekkor nem tudom hogy mi okozta a tányér vagy csak egyszerűen a szívem, de otthagytam a törött tányért és a rántottát és elindultam megkeresni Emilyt. Mikor megtaláltam az erkélyen egyedül volt. Az érkezésemre felkapta a fejét. Odamentem hozzá, átkaroltam a derekát és minden előzmény nélkül megcsókoltam. Éreztem ahogy elázik a felsőm, de nem bántam...Most nem. csak a pillanatnak éltem és nem foglalkoztam senkivel és semmivel. Nem foglalkoztam azzal hogy mi lesz ezután, hogy kit választ. Nem érdekel semmi. Csak a csókját akartam érezni, és szagolni kókusz illatú haját..


-Emily szemszöge-

-Szeretlek-mondtam miután elváltak az ajkaink.
-Szeretlek-mondta ki ő is és letörölte a könnyeket az arcomról.-Gyere menjünk be.
bementünk és leültünk a kanapéra. Csöndben ültünk majd megtörtem a csendet.
-Figyelj justin.. nagyon sajnálom én nem akartam... Nem akartam megcsókolni. és főként nem akartalak téged elveszteni... az a csók csak úgy jött. de nem volt benne semmi érzelem....Elfogadom ha te már nem szeretsz de ez elakartam mondani-pont álltam volna fel amikor justin visszahúzott az ölébe....
-Ki mondta hogy már nem szeretlek?-megpuszilt és olyan dolog történt amire végkép nem számítottam. Felkapott és a nyakába ültetett, majd elkezdett velem a házba rohangálni..
-Justiiiin !! ÁÁÁ! elég! tegyél le!-de ő továbbra is rohangált.-hallod?! tegyél le!!- hirtelen megállt. azt hittem hogy letesz de tévedtem. ehelyett megfogta a fejem odahúzott magához és megcsókolt. Annyira hiányoztak már a csókjai hogy azt el nem lehet mondani. 


-Hahaha- nevettem.
-most mit nevetsz?- értetlenkedett justin miközben olyan 'wtf?!' fejet vágott
-Most tudtam meg hogy milyen lehet pókemberrel csókolózni.
-Bolond!-mondta és letett.

-egy hónappal később-

Ezalatt az egy hónap alatt nem sok minden változott. Két hete hazajöttünk a nyaralásból. A legfeltünőbb változásnak az mondható hogy nagy a csönd, mivel a fiúk turnézni mentek így 3 és felesben élünk az én londoni lakásomban. Arra vagytok kíváncsiak hogy mit is jelet az a fél? hát elmondom.. Justin, Naomi és én vagyunk ugyebár mi tesszük ki a hármat, és a fél pedig egy ember..vagyis az lesz. Ugyanis terhes vagyok. Hogy hogyan? amikor nyaralni voltunk justinnal a kibékülésünk éjszakáján lefeküdtünk és elfelejtettünk védekezni.. Az hogy terhes vagyok csak ma derült ki. De senki nem tudja rajtam és Naomin kívül. JUstinnak nem igazán tűnik fel kerekedő pocakom de nem is olyan nagy baj hiszen nem akarom még egy kis ideig elmondani neki.Ma vizsgálatra kell mennem. Bementem a kórházba, majd úgy 10 perces várakozás után behívtak.
-Jó napot Emily! kérem húzza fel a felsőjét és feküdjön a vizsgálóra. mindjárt megyek én is.
-jó napot. rendben.- úgy tettem ahogy kért majd vártam.  mikor odajött a hideg zselével bekente a hasam és elkezdte röntgenezni azt.


-a magzat egészséges. két hét múlva jöjjön vissza.-mondta a doki majd letörölte a hasam.- leszálltam a vizsgálóról, elköszöntem majd elindultam haza. Otthon hangokat hallottam. a nappali felől jöttek. elbújtam az egyik fal mögött és elkezdtem hallgatózni. tudom hogy nem szép dolog de ez van. 
-Justin ha most emily terhes lenne mit szólnál hozzá?-kérdezte barátnőm
-Nem igazán örülnék neki. egy gyerek túl nagy felelősség mi pedig még elég fiatalok vagyunk egy gyerekhez így nem nagyon díjaznám. de persze ezt nem mondanám meg Em-nek nehogy összetörjem a szívét. Inkább magamba fojtanám. 
-Értem.
-miért kérded?
-nem tudom csak úgy eszembe jutott
-oh, oké.-nagyon elkeserített amit justin mondott. Nem örülne egy gyereknek, és pont itt fejlődik a szívem alatt egy gyerek.. a mi gyerekünk. Mintha semmi sem tudnék becsaptam a bejárati ajtót azt színlelve hogy most értem haza. lerúgtam a lábaimról a cipőmet majd bementem a nappaliba.
-Sziasztok!- köszöntem mosolyogva.
-Szia! kérsz egy kis sütit? nem rég sütöttem.-mondta naomi.
-nem kérek köszi.
-szia szépségem.-köszöntött justin egy csókkal-nekem mos el kell mennem este jövök.-mondta és kiment az ajtón.
-Mennyit hallottál belőle?
-mégis miből?
-ne tedd az ártatlant Emily. Tudom hogy hallottál belőle valamennyit csak azt nem tudom mennyit. Nem áll jól neked a színjáték. Csak ezt az a balek justin nem veszi észre rajtad.
-Úgy nagyjából az egészet hallottam.
-És mit fogsz csinálni?
-Elvetetem..-jelentettem ki miközben a kanapén ültem és az arcomat a kezembe temettem.
-Biztos vagy benne hogy ezt akarod?
-igen. Hisz nincs mit tennem. Justin nem akar gyereket. Végül is megértem. 19 évesen nem sok mindenki akar egy kisbabát. Holnap bemegyek a kórházba és kérek egy időpontot.
-El foglak kísérni.

-másnap-

éppen a kórházba tarunk Naomi-val miközben justin mit sem sejt az egészről és nem is fog tudni semmit sem.
-Jó napot! időpontot szeretnék kérni. El szeretném vetetni a magzatot.
-Jó napot! hány hetes a magzat?-kérdezte a doki
-4
-értem.. egy hét múlva megfelel?
-tökéletesen.
-rendben. Akkor mivel ma szerda van jövőhét kedden befekszik, szerdán elvégezzük a műtétet és ha minden jól sikerül szombaton már szabadulhat is.
-Rendben! Köszönöm. Viszlát.-mondtam és kiléptünk az irodából majd egy Mc donald's fele indultunk. Az út csöndesen telt. Igazából nem is nagyon volt mit mondanunk egymásnak.  GYors megkajáltunk és elindultunk haza. Én felvonultam a fürdőbe egy nagy habfürdőt venni míg naomi...őszintén nem tudom hogy naomi mit csinál, de az már az ő dolga. megengedtem a vizet és elmerültem a habokba.....


2013. október 8., kedd

Like! Like! Like!

Sziasztok! Lájkoljátok, és osszátok ezt a linket hogy minél több utálkozóhoz eljusson.. MINDENT A FIÚKÉRT ♥♥♥

http://nemkutya.com/like/83784