~12.rész

Sziasztok! Köszönöm a több mint 3000 megtekintést és a 7 feliratkozót. A következő részhez szeretnék kérni három komit. (szólni szeretnék hogy az egész angolul van még akkor is ha magyar országon vannak mivel az emberek tudnak angolul) :) Xx

*Emily szemszöge*

Csöngettek. Óvatosan kiszálltam Naomi mellől nehogy felkeltsem, majd igyekeztem minél hamarabb ajtót nyitni. Az ajtóban két egyenruhás férfi állt.

-Jó estét! Feljelentést tettek egy bizonyos Justin ellen. Úgy tudjuk itt tartózkodik. Bemehetünk?

-Pe-persze.- dadogtam, majd követtem a zsarukat. Benéztek az egyik szobába majd a másikba megtalálták Justint-t. Én pedig megnéztem hogy mennyi az idő. Hajnali két óra van.

-Uram keljen fel!- Szerelmem kinyitotta a szemét majd kiszállt az ágyból és követte a két férfit. Utánuk akartam menni az erkélyre de nem engedte. Pár ideg őrlő perc után Justin jelent meg előttem. Megölelt majd a fülembe kezdett suttogni.

-Hiányozni fogsz!-mondta és ezzel elindult ki az ajtón a két rendőr pedig utána. Észbe kaptam és futottam Justin után. Összekulcsoltam kezeinket, majd együtt mentünk le a rendőr autóhoz. Utoljára odafordult hozzám majd megcsókolt és beszállt a rendőr autóba. a rendőrök is beszálltak, majd néztem ahogy szerelmemet elviszik, és ki tudja mikor hozzák vissza. Még pár percig ott álltam mozdulatlanul, mint akiből kiszállt minden ereje majd mikor magamhoz tértem elindultam vissza a lakásunkba. befeküdtem a helyemre majd vártam. Hogy mire? fogalmam sincs. Talán arra hogy  újra átélhessem csókjait, újra tapasztalhassam szeretettel teljes ölelését, és újra érezhessem bódító illatát. Sajnos tudom hogy ez nem fog egy hamar bekövetkezni. Furdal a lelkiismeret. Magára vállalta amikor én is hibás voltam. Hisz leütöttem a férfit egy palacsintasütővel. Megmondhatta volna az igazat de nem. Ő magára vállalta...Oldalamra fordultam majd Próbáltam visszaaludni ami sikerült.

-Aznap reggel nyolc óra-

*Niall szemszöge*

Kiszálltam az ágyból, majd a konyha felé mentem kávét főzni. Láttam hogy a szomszéd szobának nyitva van az ajtaja így benéztem. Justin már nem volt az ágyában. A fürdőben nem lehet mivel nem ég a villany. Akkor mégis hol lehet? Nem nagyon foglalkoztam tovább vele így a gondolataim Emily-re terelődtek. Szeretem ez a lányt. Amikor először megláttam egyből beleszerettem. Őt nem lehet nem szeretni. Megmondanám hogy tetszik nekem csak van egy  bökkenő. Justin az az ember akit Emily szeret. Amióta ide jött ez a gyerek azóta engem elhanyagol.
-Jó reggelt!-Ezt a hangot bárhol felismerném. Elég volt annyi hogy köszönjön, már is bearanyozta a napomat.
-Neked is!-mondtam és egy nagy mosolyt küldtem felé.

*Emily szemszöge*

Van valami furcsa érzelem bennem Niall iránt, amiről fogalmam sincs hogy mit jelent. Szerelmes vagyok belé. Egy pillanat..Nem lehetek Niall-be szerelmes mert én Justin-t szeretem. Vagy csak úgy gondolom?
-nem tudod hol van justin?- tette fel a kérdést amit gondoltam hogy egyszer be fog következni de azt hittem majd a délután folyamán kérdezik meg.
-Elvitték-suttogtam alig érthetően.
-Mégis kik?
-A rendőrök! Érted?!!! A rendőrök!!!! Akarsz még tudni valamit??!!!!!!!!-fakadtam ki és eleresztettem pár könnycseppet. Ő odajött majd szorosan átölelt.
-Csoportos ölelés!!!-kiáltja Harry majd mindenki odajött és megölelt minket. Így heten úgy néztünk ki mint egy nagy paca. Elhúzódtunk egymástól majd liam megszólalt.
-Miért vitték el?
-Tudod este volt az az incidens. És hát feljelentették.- Mondtam el-el csukló hangon. Éppen szólásra akarta nyitni a száját amikor én fogtam magam és berohantam az egyik szobába, majd kulcsra zártam az ajtót és elfeküdtem az ágyon. Sokszor kopogtak de én nem nyitottam ajtót. Fél órával később hallottam ahogy arról beszélnek hogy lemennek sétálni, majd hallottam az ajtó kattanását. Biztosra vettem hogy tiszta a terep így kimentem a szobából innivalóért. Kivettem a hűtőből egy flakon üdítőt majd visszamentem a szobába és becsuktam az ajtót. Visszahelyezkedtem eredeti pozíciómba és néztem kifele a fejemből mint aki nem tudja a világát. Hiányzik Justin. Ez a pár óra éveknek tűnik számomra.  mi lehet vele? Vajon gondol rám? Hogy viselheti? Hogy bánhatnak vele? Pörgöttek le előttem a kérdések és rosszabbnál rosszabb dolgok ugrottak be.
-Emily jól vagy?-kérdezte barátnőm mellettem állva. Ekkor beugrott hogy az ajtót elfelejtettem visszazárni.
-Teljes mértékben.-emeltem fel a fejem és műmosolyt erőltettem az arcomra.
-Jajj husi bogyó ne legyél szomorú! Ha te szomorú vagy akkor Louis bácsi is szomorú, és ha Louis bácsi szomorú akkor a répák is szomorúak és az emberiségnek nem lesznek erős fejlett sárgarépái.-e szavak hallatán már nevetnem kellett. De pár másodpercen belül ez a jókedv is elszállt.
-Kimennétek?
-Nem!-vágta rá naomi.
-Kérlek!-mondtam, majd egy nagy sóhaj kíséretével felállt az ágyról és kiment az ajtón louis-t is maga után húzva. Elővettem a párna alá eldugott telefonomat majd megnéztem hogy mennyi az idő. Este hat óra van. Gyorsan eltelt ez a nap. Bezártam az ajtót majd nem foglalkoztam senkivel és semmivel, hagytam hogy elrepüljek az álmok birodalmába.

-Két nappal később-

*Naomi szemszöge*

-Ez nem állapot!-csattantam fel-Már két napja ki sem dugja a fejét a szobából. Nem eszik, és épp hogy csak egy üveg víz van bent nála.

-De mit tehetnénk? az ajtó be van zárva, be pedig nem enged minket.-mondta liam.

-Valakinek be kéne hozzá mennie.-mondta niall majd mindenki rá nézett.-Jó rendben! Úgy látszik ezt nekem kell megcsinálnom.

-Addig mi lemegyünk a medencéhez-mondtam majd már ott sem voltunk.

*Niall szemszöge*

Ültem a nappaliba és azon gondolkoztam hogyan nyitná ki nekem az ajtót, amikor megláttam hogy kijött a szobából. Inni ment de nem vett engem észre. Beosontam a szobájába majd leültem az ágy szélére és vártam hogy bejöjjön. Pár percen belül megjelent majd becsukta az ajtót, de engem még mindig nem vet észre így idejét láttam megszólalni.

-Miért nem engedtél be senkit?-Annyira megijedt hogy ugrott egyet, és a szívéhez kapta a kezét.

-Basszus Niall!

-Figyelj beszélni szeretnék veled.-leült velem szemben majd kíváncsian figyelt.-Nem beszélsz senkivel. Nem eszel, és a fejedet sem dugod ki a szobából. Állítom már fogytál két ruhaméretet. Nem csinálhatod ezt addig amíg ki nem engedik a börtönből. Élned kell az életedet tovább, és nem szabad leragadnod. Eljön az is amikor kiengedik Justin-t, de az ki tudja mikor lesz. Napok, hetek, vagy talán hónapok kérdése. Aggódunk érted. Aggódok érted.-mondtam majd mélyen a szemébe néztem.

-Köszönöm Niall!-ölelt át-Köszönöm hogy vagy nekem.-éreztem hogy vizesedik a pólóm. Sír. Még jobban magamhoz öleltem majd rám nézett. Arca rohamosan közeledett az enyémhez, és másodpercek után már ajkaink egymásét falták. Szeretem Emilyt és most már tudom hogy ő is érez valamit irántam, még akkor is ha az eltörpül Justin iránti szerelme mellett.

-Hé srácok megjö..-nyitott be Zayn a szobába. Rögtön elváltunk egymástól.-Hupsz. Bocs a zavarásért!-csukta be az ajtót de ki is nyitotta.-Azért védekezzetek.-mondta majd végleg becsukta az ajtót.

-Bocsánat. Én nem tudom mi ütött belém.

-Semmi baj-mondtam majd átöleltem.-Minden rendben lesz?

-Persze-Nem láttam, de hangján hallottam hogy mosolyog. Kimentünk a szobából majd egyből Zayn kezdett el poénkodni.

-Már is végeztetek? Akkor ez egy gyors menet volt

-Állítsd le magad Zayn!-Rivalltam rá.

-Nyugi haver! Csak vicc volt. Atyaég! itt mindenki meghülyült?